2015. február 4., szerda

7. Rész

Sziasztok!
Igen, tudom, hogy régen volt rész... bocsánat. Csak nem nagyon akart jönni az ihlet. Viszont most itt van, és még egy későbbi részt is megírtam előre, a személyes kedvencemet. :)
Update: Elrontottam a másolást, az elejéből lemaradt egy kicsi... de pótoltam, viszont a betűtípust nem engedi megváltoztatni, sorry!


omg *-* so perfect
Reggel, mikor felkeltem, Ney már nem volt mellettem. Felkeltem, odabotorkáltam a tükörhöz, és szemügyre vettem magamat. Valami (vagy inkább valaki) határozottan jót tesz nekem, nincsenek karikák a szemem alatt, és még a bőrhibáim is eltűntek. De lehet, hogy csak a brazíliai klíma az, ki tudja. Most tűnt fel, hogy a szekrényen egy cetli hevert. Felvettem és elolvastam.
 „Mondtad, hogy az öcséd ma megy haza, gondolom kikíséred a reptérre. Utána majd gyere vissza ide. Én edzésen vagyok, addig is érezd magad otthon. NJR” Elmosolyodtam. Neymar azt szeretné, ha visszajönnék. Mivel azt írta, érezzem magam otthon, felkaptam a ruháimat és elmentem zuhanyozni. Utána megfésülködtem, fogat mostam, és úgy döntöttem, iszom egy kávét. Úgysem ittam még igazi brazil kávét. Csak aztán… Lementem a lépcsőn, ott egyenesen a konyhába akartam fordulni, csak feltűnt valami. Pontosabban… a nappaliban nekem háttal, a kanapén egy nagydarab néger csávó újságot olvasott. Jesszusom, ez ki ez, és hogy jutott be, és… ha betörő lenne, valószínűleg nem olvasgatna ilyen békésen.
-          Öhmm… szia – köszöntem, mire emberünk megfordult és vigyorogva nézett.
-          Szia, hadd mutatkozzam be. Big Black vagyok, Neymar testőre – a testőre? Mi? – Te pedig, ha nem tévedek, Neymar barátnője – mondta, mire értetlenül néztem rá.
-          Hát, nem igazán… miből gondolod? Gyakran szokott idehozni lányokat? – miközben ezt kérdeztem, éreztem, hogy megfeszül a hasamban az izom. Lehet, hogy nem is vagyok kíváncsi a válaszra.
-          Nem, egyáltalán nem – mosolyodott el. – Eddig csak ketten aludtak nála, az egyikük pedig a testvére volt. Még soha nem hozott ide olyan lányt, aki nem a rokona vagy a barátnője – mikor ezt mondta, valamennyire megkönnyebbültem. Valamennyire. Ugyanis ez azt jelenti, hogy Bruna már aludt itt. Mondjuk gondoltam, hogy nem csak barchobáztak… Oké, ebből elég! Nem akarok ilyenekre gondolni. Elvégre annak már vége, és mégiscsak én aludtam ma vele.
-          Még. Valahol el kell kezdeni – mondta az ember, mire értetlenül néztem rá. Teljesen elkalandoztam. Észrevehette, hogy nem tudom, miről beszél, ezért pontosított. – Mármint még nem hozott ide nem rokon és nem barátnő lányokat – most esett le, hogy mire gondol.
-          Jaj, nem. Én nem… Sarah vagyok, Ney… ismerőse – mondtam, még mielőtt valami ribancnak nézne. De… tényleg, kije is vagyok én Neynek?
-          Oké – vont vállat a néger. Mit is mondott, mi a neve? Big Black? Milyen hülye név ez már? Most hogy szólítsam? Bignek? Vagy Blacknek? Nem sértődik meg? Inkább nem szólítom sehogy, csak majd rögtön belekezdek a mondandómba, és csak rájön, hogy hozzá beszélek. – Én olvasok tovább, még nem is néztem meg a mini képregényt. Garfield van benne – mondta, mire fogta magát, és visszaült a kanapéra, majd néhány pillanat múlva hangosan nevetett a Garfield-os képregényen (?). Felőlem.
Csináltam magamnak egy kávét, amit a konyhában meg is ittam, majd egy sziával elköszöntem az embertől. Akinek amúgy nem hinném, hogy feltűnt volna a távozásom, továbbra is az újságon szórakozott. Na mindegy.
Mivel igazából fogalmam se volt, hogy hol vagyok, a telefonomon lévő GPS-t használtam, hogy odajussak a nénikémhez. Szerencsémre nem voltam messze, 20 perc séta. Elképesztő, hogy 20 perc alatt mennyit változott a környék. Hatalmas luxusvilláktól indultam, elhaladtam egy nyomornegyed mellett, majd odajutottam a középréteghez, ahol Elisabeth is lakott. De legalább volt szerencsém, még ha nem is alaposan, de körbenézni a városban. Az a része, ahol az emberek egymás hegyén-hátán élnek kis házaknak sem nevezhető valamikben, az eléggé elszomorított. De a többi az szép volt.
Nem tudom, hogy most pontosan hogy is állunk a nénikémmel, ezért félve nyitottam ki az ajtót, és úgy is léptem be a küszöbön.
-          Sziasztok – köszöntem. Lisa és Adam a konyhában voltak. Lisa főzött, Adam pedig segített neki. Az érkezésemre a nénikém csak biccentett egyet, Adam viszont odaugrált hozzám.
-          Hol voltál? – kérdezte kíváncsian, tágra nyílt szemekkel. Gondoltam rá, hogy kitalálok valami mást, csak hogy ne fájdítsam a szívét, de semmi nem jutott eszembe.
-          Neymarnál.
-          Úúú, mesélj! – kérlelt. – Láttad a szobáját? Milyen? És ő? Várj, ti együtt aludtatok? Hogy néz ki a háza? Találkoztál a barátaival? – csak úgy záporoztak a kérdései.
-          Nyugi öcskös, mindent elmondok. De mi lenne, ha elmennénk sétálni? Láttam a közelben egy nagy piacot, szétnézhetnénk. Közben tudnánk beszélni is.
-          Oki, veszem a cipőmet – mondta, majd beszaladt a szobába.
Adammel nem lehet sokat sétálni, mert hamar elfárad, ezért nem voltunk kint sokat, meg amúgy is tűzött a nap, de azért jó volt. Elmentünk arra a piacra, amit még idefelé jövet láttam, és nézelődtünk. Emlékszem, olvastam az egyik Neymaros könyvben, hogy még amikor kis kölyök volt, vásárolni voltak a szüleivel, és látott az út túloldalán egy labdát, ezért átszaladt az úttesten, ami persze tele volt kocsikkal. Kis butus, még jó, hogy nem lett semmi baja. De akár elképzelhető, hogy az pont itt történt. A piac és az úttest stimmel. Vagy nem tudom, annyi piac van Sao Pauloban. Az öcsikémmel leginkább csak nézelődtünk, viszont én vettem magamnak néhány bizsu karkötőt, fülbevalót, nyakláncot, meg ilyesmi ékszereket, Adamnek meg valami játékot, ami megtetszett neki. Ugyan nekem fogalmam sincs, hogy mi lehet az, de szerinte szupermenő, és otthon még nem látott ilyet. Mindenesetre nem volt drága, úgyhogy ne ezen múljon az öcsém boldogsága. Ja meg fagyit is ettünk. Közben elmeséltem Adamnek mindent, amit tudni akart. Persze olyan sokat én sem tudok még. Aztán azt is elmondtam neki, hogy én itt maradok, de ezt már tudta Lisától. Az első kérdése meg az volt, hogy akkor most tényleg megkapja-e a szobámat. A testvéri szeretet…
Miután visszamentük a nénikéinkhez, a maradék időt ott töltöttem, majd kimentem velük a reptérre.
-          Vigyázz magadra! – öleltem magamhoz szorosan az öcsémet, miközben egy könnycsepp is kicsordult a szemem sarkából. – Biztosan fogunk még találkozni, majd meglátogatlak. Anyuékat megkérnéd, hogy küldjék utánam a fontosabb cuccaimat? A címet majd elküldöm neki, ha már lesz címem. Szeretlek, és őket is, add át nekik légyszi. Ja és apunak mondd meg, hogy küldöm, tudni fogja, hogy mit – mondtam, majd elengedtem Adamet, és a nénikémtől is elköszöntem, bár ő hamar vissza fog jönni.
Nekik menniük kellett, mert megkezdődött a beszállás a gépbe, ezért még intettem egy utolsót, letöröltem a könnyeimet és megfordultam.
Már sötétedett, de szerencsére megtaláltam a buszmegállót, vettem jegyet, majd megintcsak a GPS-em segítségével vissza találtam Neymarhoz. Az ajtó nyitva volt, így mikor beléptem, hangos kiabálásra lettem figyelmes. Az agyam nem állt át egyből portugálra, így nem értettem, azt hittem, valakivel veszekednek. Aggódva lestem be a nappaliba, de megnyugodtam, Ney a kanapén ült, mellette Dani Alves, mindkettejük kezében egy-egy joystick volt. A tévére pillantottam, FIFA-ztak. Dortmund – Bayern, 2:1. Nem tudtam, ki kivel van, de még így sem vettek észre, hogy már egy ideje mögöttük álltam.
-          Sziasztok – köszöntem, de Dani pont akkor kiáltott föl, így ez teljesen elnyomta a hangomat. – Sziasztok! – ismételtem meg hangosabban, mire mindketten felém fordultak, de csak egy pillanatra, utána újra a képernyőre szegezték a tekintetüket.
-          Sokáig elvoltál – jegyezte meg Ney, egy pillanatra sem elszakítva a tekintetét a tévéről.
-          Most indult a gép – mondtam, majd leültem az L alakú kanapé másik részére. Igazából csak most tudatosult bennem, hogy mennyire távol kerültem a családomtól. A szüleim, az öcsém, a nagyszüleim, a barátaim mind egy másik kontinensen vannak és egy óceán választ el bennünket. Ugyanakkor azt hiszem, végre sikerült felfognom, hogy Neymarnál vagyok, életem (egyik) értelménél, aki nem akar elküldeni, aki bemutatott a barátainak, és akivel kétszer is együtt aludtunk… na, végre valahára csak sikerült felfognom.
Még egy ideig néztem a játékot, több meccset is lejátszottak, Ney azt is megkérdezte, hogy szeretnék-e én is csatlakozni, de nemet mondtam. Eléggé álmos voltam, állandóan ásítoztam, már alig voltam ébren.
-          Fáradt vagy? – kérdezte Ney, mire csak biccentettem egyet. – Nyugodtan menj föl és feküdj le, én is mindjárt megyek. Tudod, hol a szoba meg a fürdő. Ja és nyugodtan vegyél ki valami ruhát a szekrényemből pizsinek – mondta mosolyogva.
Ezek szerint megint itt alszom. Mondjuk máshol nem is nagyon tudnék, esetleg valami szállodában. És… juj, Ney azt mondta, aludjak az ő ruhájában. Régen Dantől is állandón elkunyiztama pulcsiját. De az régen volt… a szakítás után természetesen visszaadtam neki. Bár eleinte el akartam égetni…

Fönt azon gondolkoztam, hogy mit vegyek föl. A szekrényében szinte csak Nike cuccok voltak. Végül egy fehér „muscle tank”-re esett a választásom, és egy szürke háromnegyedes gatyára, ami rajtam hosszabb volt, mint Neyen (már láttam róla képet, amin ebben van). Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd lefeküdtem az ágyba. Már majdnem elaludtam, amikor Ney benyitott. Habár még ébren voltam, úgy tettem, mintha aludnék. Kíváncsi voltam, hogy mit fog csinálni. Megvártam, amíg lezuhanyozott, majd amikor újra ajtónyitódást hallottam, ismét tetettem, hogy alszom. Befeküdt mellém, és azt hittem, hogy ennyi. Semmi. De aztán körülbelül egy perc elteltével meglepetésemre étölelt a derekamnál. Csak reménykedtem benne, hogy a sötétben nem látja, hogy elpirultam. Megannyi érzés kavargott bennem, de ezeket hamar elnyomta az álom.

10 megjegyzés:

  1. Áááh imádom! Nagyon jó sztori ,remélem hamar hozzod a kövi részt <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áá, én meg téged imádlak. :D Köszönöm, örülök, hogy tetszik. :) Nem ígérhetek semmit, de ha lesz ihlet, akkor megpróbálok sietni. :)

      Törlés
  2. Uh, Istenkém. Istenem, Istenem, Istenem!! Ismét nagyon jó lett, imádlak, amiért megírtad. Az az "ottalvós-rokonos-barátnős" rész a best. Ney ANNYIRA édes :3 Siess a következővel, nagyon várom :) <3
    R.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon köszönöm, annyira jól esik ezt olvasni. :)

      Törlés
  3. Heyho! Mikor lesz új rész? Már hiányzik... :(
    R.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Komolyan? De aranyos vagy. :) 1 oldal van kész a kövi részből, egyszerűen nem akar jönni az ihlet, sajnálom. :/ Pedig éjjel-nappal Neymaron jár az eszem. :D (Ma éjjel róla álmodtam :3) Erőltetettet meg nem szeretnék írni, meg nem is tudnék. Úgyhogy bocsánat, de muszáj leszek megvárni, hogy megjöjjön az ihlet. De nem fogom félbehagyni, nyugi, csak időt kérek. :) :/

      Törlés
    2. Uhm..jó, oké, megértelek, én is szoktam ihlethiányban szenvedni. :( Annyi időt kapsz, amennyit csak szeretnél, de amint megjön az ihlet, hozd amilyen gyorsan csak tudod a részt, mert ha nem..MELLÉD MEGYEK! :D Remélem szépet álmodtál. :3 :)

      Törlés
    3. Igenis! :D
      Ühüm, jött Mo-ra és kerestünk egy lehagyatott házat, amibe beköltözhetünk (mert Neynek nem volt pénze szállásra. wtf? :D), találtunk is egyet, de ott egy 40-es mexikói meleg pár lakott (ezek honnan jönnek??), az egyiknek meg valami csillámos sapija volt, azt Ney el akarta lopni. :D Aztán bement, de felébredt a másik, aki paprikasprayt akart fújni a szemébe, de végül nem tette. Helyette ránézett és gúnyosan ezt mondta: Te vagy az a csodagyerek. Vagy mi is vagy te? Mire Ney szerényen: Focista lennék. Ááá, olyan édes volt még álmomban is. :D Amúgy bocsi, ha nem érdekelt, de rossz szokásom, hogy minden egyes embernek elmesélem az álmaimat. :D

      Törlés
    4. 40-es mexikói meleg pár?!? Mi az isten? Remélem nem volt benne a hogy épp..hmm..prütykölnek.. Sírok :'DDD Megyek keresek egy üres falat, hogy beleverhessem a fejem 😅👏

      Törlés
  4. Szia Larissa!
    Nem rég találtam rá a blogodra, és el kell hogy mondjam,egyszerűen IMÁDOM!
    Fantasztikus az egész...bááár láttam hogy már elég régóta nincs új rész, és ez elszomorít, DE remélem minnél előbb olvashatom!: )
    Puszi,
    Leila

    VálaszTörlés