5. rész

Feliz Natal!

Azaz Boldog Karácsonyt mindenkinek. :) Nagyon szépen köszönöm a facebook lájkokat, a pipákat, és az egy feliratkozót (én egynek is örülök). Obrigado! Szerintem ez a rész nem lett a legjobb, bár a vége felé azért... :) (nem, nem az, amire gondolsz)

5. Rész

A stadion hatalmas volt belülről is. Még sosem láttam ilyesmit, pedig már terveztem egy látogatást a Camp Nou-ba. Rengeteg helyiség volt, de mivel nem tudom a szakszerű elnevezésüket, így nem írom le részletesen. Mondjuk a bejutás kissé érdekes volt. Neymar ment elöl, én meg utána. De a portás nem akart beengedni, azt hitte, hogy csak odacsapódtam Neymarhoz (pedig ez egy belső bejárat volt már). De aztán Neynek feltűnhetett, hogy nem megyek mögötte, így visszajött, és szólt a portásnak, hogy vele vagyok. Amikor bejutottunk és végigmentünk egy hosszú folyosón, egy nappali szerűségbe érkeztünk. Volt a szobában egy nagy kanapé, előtte egy hatalmas nagy tévé, és játékkonzolok. A terem mási felében pedig egy minihűtő volt látható.

-          Na, ez itt a nappali, edzés után néha itt szoktuk FIFA-zni a többiekkel – kezdte Neymar. – A mosdók arra találhatóak – mutatott egy másik folyosó felé. – Az öltözők ott vannak elöl, a kondival szemben. A pályára pedig egyenesen lehet kimenni. A többi helyiség pedig az edzőké, az újságíróké, és a háttérbeli embereké – tartott egy gyors körbevezetést, én pedig igyekeztem mindent megjegyezni – Én most megyek öltözni, majd ha gondolod, gyere ki a pályára – mondta, azzal elindult az öltözők felé. Amikor odaért és kinyitotta az ajtót, hatalmas ricsaj hallatszódott ki. Legalább három féle zene üvöltött egyszerre (Ney érkeztével lesz ez négy is…), valakik nagyon hangosan röhögtek, illetve a többiek próbálták túlkiabálni az egész hangazavart és úgy beszélgettek.

Én meg ott maradtam egyedül a nappaliban. Ami elsősorban nem azért volt rossz, mert olyan nagyon egyedül éreztem volna magam tíz perc erejéig, sokkal inkább azért, mert ha valaki meglát, nem ismer, és azt hiszi, beszöktem. Így hát elindultam a mosdók felé, de csak azért, hogy húzzam az időt. Épp kerestem a szoknyás figurát az ajtón, mivel eddig csak a férfi vécét találtam meg, amikor kinyílt a fiúmosdó ajtaja, és… és Dani Alves lépett ki rajta.

-          Oh, szia – köszönte. Próbáltam természetesen viselkedni, mintha csak egy átlagember állna velem szemben. Hát, nem ment könnyen. Az is lehet, hogy nem is emlékszik rám…

-          Szia, Sarah, ugye? – kérdezte, mire bólintottam. Király, legalább megismert. – Ha a lánymosdót keresed, ott van – mutatott egy irányba.

-          Igazából nem…

-          Gondolom Ney-jel jöttél. Tényleg, milyen volt nála? Gyere, menjünk ki – invitált a pályára, miközben én elmondtam neki, hogy tulajdonképpen nem sokra emlékszem, de azért jó volt. Meg elmondtam, hogy reggel felhívta a nénikémet. Eleinte eléggé meg voltam szeppenve, de Dani nagyon laza fickó, így könnyű vele beszélgetni.

Még beszéltünk egy kicsit, kint a pályán, amíg a többiek meg nem érkezetek, majd én leültem a pálya szélén lévő padra, és vártam. Neymarra és arra, hogy elkezdjék az edzést. Ney hamar meg is érkezett, oda is jött hozzám, bár nem sokáig maradt.

-          El leszel itt? – kérdezte, mire bólintottam, erre ő… adott egy puszit a homlokomra. Na ezt nem tudtam hova tenni, mindenesetre vigyorogtam, mint a vadkörte, és természetesen el is pirultam (inkább lángolt a fejem), de ezt Ney már nem láthatta, ugyanis egyből megfordult, és odakocogott a többiekhez.

Egy ideig néztem az edzést, komolyan nagyon élvezetem, olyan ügyesek, meg aranyosak… különösen Neymar. De a többiek is. Csak egyszer vettem le a szemem a pályáról, amikor hallottam, hogy jött egy Instagram értesítőm. Illetve… nem is egy. Majdnem ezer (!!!!) ember követett be. illetve kért engedélyt követésre, mivel privát a profilom. Ezt nem tudtam hova tenni, de azért visszaigazoltam őket. Aztán, ha már ott voltam, gondoltam megnézem a friss képeket. Nos. Meglepett, amit ott láttam. Képeket saját magamról, Neymaros rajongói oldalak által feltöltve. Rengeteg ilyen oldalt követek, szóval az összeset nem tudtam megnézni, de azért a legtöbbnél átfutottam a leírást és a kommenteket. A legtöbben azt írták, hogy „szerencsés lány…”, illetve „bárcsak én lennék ez a lány”, de akadt néhány olyan, aki konkrétan útszélinek nevezett. Hát… kösz. Aztán megláttam, hogy valakik kérdezik, hogy mi az Insta felhasználónevem. És volt valaki, aki (fogalmam sincs, hogyan) megtalált. És megjelölt kommentben. Aha, tehát onnan ez a sok követő… gondolom csekkolni akarják a képeimet, hogy mégis kit ölelt meg Neymar. Még olvasgattam volna a hirtelen jött népszerűségem szülte kommenteket, de úgy éreztem, mintha valakik figyelnének, így hát felkaptam a fejemet. Öhm… Neymar Marcelonak mondott valamit, miközben rám mutatott, Marcelo pedig mosolygott. Zavartan intettem egyet, majd eltettem a mobilomat.

A továbbiakban nem foglalkoztam a közösségi oldalakkal, csak néztem az edzést. Neymart és az edzést. Neymart. Mindegy. Miután végeztek, Ney bemutatott Scolarinak, majd mentek öltözni. Én addig a nappaliban ültem a kanapén. Nem sokkal később Neymar, Silva, és Oscar jöttek ki elsőként.

-          Hé, játszunk egy menetet? – kérdezte Silva nekem címezve a kérdést. A FIFA-ra gondolt.

-          Na nem, veletek biztos nem játszom!

-          Miért? – kérdezte Oscar.

-          Nem szeretném lejáratni magam. Nem vagyok béna, de na… Csúfos vereséget szenvednék – feleltem.

-          Ugyan, ők is megszokták már, hogy mindig legyőzöm őket – mondta Ney nevetve, miközben a többiekre mutatott, akik azonnal háborogni kezdtek. Én csak mosolyogva néztem őket. – De velem játszol majd?

-          Veled igen – mondtam, mire kitárta a karjait és megöleltem.

A hazafelé (Neymarhoz) vezető úton eszembe jutott, hogy nem is hoztam magammal fürdőruhát (gratulálok magamnak, eljövök Brazíliába bikini nélkül…), illetve rendes ruhám is már csak egy van, az is a nénikémnél, akihez nem akarok visszamenni. Ezt megemlítettem Neymarnak, aki azonnal a pláza felé vette az irányt, és felajánlotta, hogy vesz nekem. Én ezt nem akartam, na nem azért, mert ettől szegényedne le, vagy valami, csak ez így úgy tűnik, mintha kihasználnám… pedig ez nem így van.  Ezt is mondtam neki, mire az volt a válasza, hogy tudja. Mármint azt tudja, hogy nem akarom kihasználni. Így kaptam egy szoknyát, egy rövidgatyát, és egy pólót, majd bementünk a Victoria’s Secret-be bikinit nézni.

-          Milyenre gondoltál? – kérdezte Ney, miközben nézegette a kirakatot.

-          Nem tudom. Szerinted? – kérdeztem tőle kíváncsian.

-          Szerintem? Mondjuk… - húzta csintalan mosolyra a száját, és elkezdett keresgélni a polcokon. – Mit szólsz ehhez? – emelt le végül egy… egy tangás bikinialsót.

-          Felejtsd el. Ezt biztos, hogy nem veszem fel – szálltam vitába azonnal, és akkor ott úgy elvoltunk ezzel a bolt közepén. Ney azzal érvelt a ruhadarab mellett, hogy „Brazíliában mindenki ilyet hord”, én meg azzal, hogy Angliában meg senki. Ney meg mondta, hogy mert ott állandóan esik az eső, és nem lehet strandra menni, azért. Én mondtam, hogy nem szeretnék közönségesen kinézni, mire Ney azt mondta, hogy ez nem közönséges, hanem szexi. Meg hogy itt ez teljesen hétköznapi.

Végül félig sikerült meggyőznie. Félig, mert egy féltangás bikini alsóval és a hozzá illő fölső résszel vonultam az egyik próbafülkébe.

-          Na milyen? – kérdezte kintről Neymar annyi idő elteltével, miután gondolta, már átvettem.

-          Hát… - kezdtem, de nem igazán tudtam mit mondani. Nem egoizmusból, de rosszabbra számítottam.

-          Megnézhetem? – kérdezte, de válasz helyett egyszerűen bejött a fülkébe!!!

-          Öhm… Nekem nincs brazil seggem… - kezdtem, majd gyorsan forogtam egyet, végül a kezeimet a hasam elé téve izgatottan vártam a véleményét. Na nem a bikiniről, nem hiszem, hogy azért jött volna be.

-          Hű… pedig ha nem lenne egy icipici brit akcentusod, és nem mondtad volna, hogy honnan jöttél, simán helyinek néznélek. A szép barna bőröd, a hajad, a szemed… és hidd el, ezerszer szebb a feneked, mint néhány brazilnak. De látszik is, hogy miért, a hasadon lévő halvány kockák is bizonyítják, hogy az edzés csodákra képes. Gyönyörű vagy – mondta, miközben végig a szemembe nézett, én meg természetesen elpirultam. Ez… ez… örömömben kifutnék a világból. De inkább nem teszem, mert akkor itt kéne hagynom Neymart.

-          Köszönöm – feleletem halkan, még mindig elpirulva, majd lenéztem a padlóra, mert már nem bírtam a szemkontaktust.

-          Egyébként a fürdőruha is jó. Szép a színe, jó a szabása, és nagyon jól áll – mondta, majd kiment a próbafülkéből.

Visszaöltöztem, örültem magamban egy sort, majd kimentem. Megvettük a fürdőrucit, és visszamentünk Neymar házához.